4. fejezet

Sziasztok!
Sajnálom, hogy kicsit késve jött meg a fejezet, de sokat kellett tanulnom, szóval csak most tudtam hozni. Ez igazából egy igen nyugis rész, szerintem nem sok izgalmas dolog van benne, de remélem azért tetszik nektek.

4.fejezet

Aznap még annyiszor tudatosult bennem, hogy tényleg gyűlölöm Robot, hogy azt elképzelni is nehezemre esett. Nem hittem volna, hogy annál jobban utálhatom, mint eddig. És ami a legfontosabb, hogy igazából Michael-t szeretem. Mindennél jobban. Most így belegondolva, hülye is voltam, hogy azt hittem nem őt szeretem. Hiszen amikor meglátom, a szívem gyorsabban kezd verni, akadozik a lélegzetem, és képtelen vagyok levenni róla a szemem.

Ashley-vel még órákig beszélgettünk miután megettük a kaját, amit csinált. A nap folyamán mindenről beszéltünk csak arról az egy témáról nem. Azonban most hálás voltam barátnőmnek, hogy nem feszegeti az amúgy is vékony határomat. Nem foglalkoztam semmivel, csak ültem és élveztem barátnőm társaságát.

Nem vettük észre az idő múlását, csak akkor ébredtem rá, hogy milyen késő is van, amikor George hívózenéje felcsendült a telefonom hangszórójából.

- Kristen? Mégis merre bujkálsz? Teljesen elfelejtetted, hogy interjút adsz?

- Neked is szia George. Várjunk csak milyen interjút? Nekem nem is szóltak erről!

- Dehogynem. Hagytam üzenetet a telefonodon, a mobilodon, még Michael-nek is említettem.

Nem értettem, hogy akkor mégis hogyan nem jutott el hozzám a hír, de nem érdekelt annyira, hogy ebben a percben lekösse a figyelmemet.

- Nem tudom. Na mindegy. Mikor is lesz, és hol?

- Nagyjából 1 óra múlva kezdődik a forgatás, már itt kéne lenned, és a Westend stúdióban.

- Remek. Az innen kb. 20 percre van, nem? – kérdésemet Ashley felé intéztem, mire ő bólintott.

- Mi? Hol vagy?

- Ashley-nél. Tényleg ő nem jön?

- Nem. Csak Taylor és te elszel ott, mivel Rob nem jelenhet meg. Voltál bent nála?

- Igen. Sajnos. – szűrtem a fogaim közül.

A düh, ami az emlékektől elemi erővel tört rám, meghökkentett. Visszagondolva még sosem voltam ennyire dühös, mint most. Még reggel sem voltam az, amikor ez az egész megtörtént. Képtelen voltam lenyugodni. Az egész fejemben a reggel történetek emlékképei mozogtak. Olyan volt, mint egy jól megszerkesztett hollywood-i film képkockái, amiket nagyon gyorsan vetítenek le egymás után. Az emlékekben való elmerülésemből csak az zökkentett vissza a való világba, amikor Ashley erősen megrázta gyönge vállaimat.

Kérdőn néztem rá, mire ő rámutatott a fülemnél tartott telefonra, és rögtön rájöttem tettének okát.

- Kristen, hallasz te engem? – üvöltött már teljes torkaszakadtából.

Volt egy olyan érzésem, hogy egy ideje nem válaszolhattam neki.

- Igen, hát persze. Ne haragudj. Igen, voltam bent nála, olyan 10 percet, aztán eljöttem.

- Remek. Akkor holnap valószínűleg ezzel lesz tele az összes pletykalap.

- Na igen. George, most megyek készülni. Egy 30 perc és ott vagyok. – mondtam, aztán meg sem várva a válaszát letettem.

- Eljössz velem? – tértem a lényegre. Mélyen Ashley szemébe néztem. Szükségem volt rá ebben a percben. Előre tudtam, hogy a Robbal való „kapcsolatomról” is fognak kérdezni, és erre képtelen lettem volna úgy, hogy nem áll ott előttem senki, aki bíztat. Aki bíztat hogy eljátszam, mindennél jobban szeretem „drága” filmbéli partnerem.

Láttam rajta, hogy eleinte nem tudja, mit válaszoljon. De végül kinyögte.

- Szívesen elmegyek. De akkor el kell kezdenünk készülni. Ugye te is tudod, hogy 30 perc múlva nem leszel ott.

- Igen, tudom….

Ránéztem, és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. A hasamat kellett fognom, már annyira fájt a nevetés. Igazából nem nevettünk semmin, csak úgy kijött belőlünk. Ezért imádtam Ashley-t. Mindenen tudtunk röhögni, csak úgy. Semmi ok nélkül.

Elég hamar elkészültünk, ahhoz képest, hogy csajok vagyunk. Én kölcsönkértem Ashley-től pár cuccot, vagyis ő nyaggatott rám párat, lévén hogy így nem jelenhetek meg egy interjún a tv-ben.

Amikor odaértünk a Westend hatalmas kapujához, eluralkodott rajtam az a fajta lámpaláz, amikor tudod, hogy nem történhet semmi, tudod, hogy jól fogod csinálni, de mégsem tudsz nem félni. Ez esetben is átvette rajtam az uralmat, mint mindig, amikor nagyobb közönség előtt kell szerepelnem. Legyen szó színészetről, vers mondásról, egy egyszerű szöveg felolvasásáról vagy mint ebben az esetben: egy interjúról.

Ashley itt volt mellettem, ami azért sokban segített, de még így is a hányinger kerülgetett. Szívesebben rohantam volna a WC-re, hogy kihányjam azt az egyébként borzalmasan finom vacsorát, amit Ashley készített magunknak. Ash leparkolt a mélygarázsban, míg én elindultam a lift irányába. Vidáman ugrálva ért be pár perccel később. Ash tulajdonképpen teljesen ugyanolyan személyiség volt, mint Alice. Ő is vidám, bohókás és szeleburdi volt. Bár Ashley életében volt pár olyan személy, akiket kifejezetten ki nem állhat. Eleinte engem sem bírt elviselni, mondhatni amolyan köszönőviszony szerűségben voltunk, bár volt olyan forgatási nap amikor rám sem nézett, kivéve amikor a szövege azt diktálta neki. Ennek az okát a mai napig nem tudtam meg, mondjuk szerintem ezt teljesen pontosan még ő maga sem tudja.

Időközben felértünk a 4 emeltre, ahol a forgatás fog folyni. Elmélkedésemből a lift vékonyka női hangja keltett ki, amikor bemondta, melyik emeletre érkeztünk meg.

Tay még nem volt itt, amit egy kicsit sajnáltam. Jó lett volna most odamenni hozzá, megölelni, meleg karjai közé bújni – ami majdnem olyan meleg, mint ahogy a filmben mondjuk – és elveszni hatalmas izmos testében. Nagyon bírtam akis buksiját, mondjuk néha nem értettem az igen igen bonyolult szerelmi életét.

George viszont itt volt… sajnos.

- Na végre, Kristen. Kislány, 10 perc és forognak a kamerák, már rég itt kellett volna lenned! Irány a sminkes és a fodrász! Valamit kezdeni kell veled, így nem kerülhetsz nyilvánosságra. Ash, drágám, azt hittem, ennél azért jobban figyelsz drága kebelbarátnődre.

- Hidd el, George, azért késtünk, mert Ash figyel rám. Azonban csak ennyit tudott kihozni belőlem. – vigyorogtam rá. – Tay?

- Ő már bent van a sminkesnél, 2 perc és készen van.

- Remek akkor megyek én is.

Elindultam az öltöző felé, természetesen nem találkoztam Tay-jel útközben. Miért is lenne ekkora szerencsém pont nekem?

Liam, a fodrász, és Sarah a sminkes rekordidő alatt hoztak ki belőlem valami elfogadhatót. Míg Liam a hajammal babrált, Sarah az alap sminket vitte fel, majd kicsit kiemelte a szemeimet.

Szó mi szó, 5 perc alatt meg voltak velem, és George nagyon nagyon örült ennek. Mire visszamentem a színfalakhoz, illetve csak mögé, már láttam Tay-t.

Azonnal odarohantam hozzá, és hirtelen a karjai közé ugrottam. Eléggé meglephettem szegényt – az arca legalábbis ezt mutatta.

- Hé hé. Kicsi csillag, ez azért elég hirtelen jött. – mindig így hívott. Mármint kicsi csillagnak. Nem is tudom, mikor kezdett el így szólítani, de már ős idők óta ez megy. - Nyugalom, minden rendben van? Hallottam mindenről. Mármint először is, hogy összejöttél Roby-fiúval, aztán meg hogy baleset érte. Tényleg, minden rendben van vele?

- Khm. Nos, igen. Összejöttünk… - fintorogtam, ami azt hiszem neki is feltűnt, mint mindenki másnak a teremben, és George-tól kaptam is egy nagyon rosszindulatú nézést, mire rögtön kijavítottam magam – Ne haragudj, csak annyira aggódom miatta…

- Semmi baj, kicsi csillag. Biztosan rendbe fog jönni. – ölelt át szorosabban.

Azt hiszem rögtön megnyugodtam. Már nem voltam annyira feldúlt és dühös sem annyira.

- 2 perc múlva forgatás! – kiáltotta az egyik stábtag.

- Remélem igazad van – suttogtam a pólójába.

Azt hiszem tényleg jó színésznő vagyok, ha el tudom játszani, hogy ennyire aggódom amiatt az arrogáns seggfej iránt.

- 1 perc! – kiáltott be ismét egy stábtag.

Tay-jel beálltunk a helyünkre, ahonnan be fogunk sétálni, és vártuk, hogy a műsorvezető behívjon minket. Már hallottuk a hangját, ahogy megkezdi a műsort.

- És ez itt az esti őrület, Georgia-val! Mai vendégünk Az alkonyat film három főszereplője lenne, ha szegény Robert Pattinson most nem a kórházi ágyat nyomná. Ennélfogva ma Kristen Stewart-ot és Taylor Lautner-t faggatom! – kiáltotta a hívószónkat.

Elindultunk, arcunkon mosoly, Tay keze a derekamon, enyém az övén, szabad kezünkkel pedig bőszen integettünk a kameráknak.

- Nos, szerbusztok.

- Georgia. – biccentettünk.

- Első és legfontosabb kérdésem, Kristen-hez irányul.

- Tessék csak!

- Hol voltál, mikor Rob-bal baleset történt? Hogy hogy nem voltál mellette, ha összejöttetek…?

Lécci írjátok meg a véleményeteket komiban!!!  Kösziii mindenkinek!:)<3 pusszancs: Toti