Szavazás!!!!:)))

Sziasztok!
Épp egy versenyen veszek részt, és ezért nagyon szeretném megkérni minden kedves olvasóm, hogy szavazzon rám ezen a linken ( http://www.blogokversenye.blogspot.com/ ) , mert igazán fontos lenne nekem:))) És minél több kommentet írjatok, mert ezt is figyelembe veszi. Lécci segítsetek nekem:))) Köszönöm. <3
Millió puszi: Toti

Kényszer és Szerelem! - 9.fejezet

Sziasztok!
Milliószor bocsánat, bocsánat és bocsánat a késésért. Nyaralni voltam, és még át is kellett gondolnom pár dolgot, hogy hogyan is folytassam a történetet. Remélem azért izgalmas lett. :)))) Puszi: Toti

9.fejezet

Robert Pattinson szemszöge

-         Rob, haver. Mi van veled? Sokáig nyomod még ezt az ágyat? – mosolyogva lépett be az ajtón, de a szeme cseppet sem volt vidám.

-         Kössz, már jól vagyok. Pár nap és haza mehetek. – nekem csak egy fintort sikerült kipréselnem magamból. Odajött, kezet fogott velem, majd megveregette a vállam.

-         Az jó.

-         Térjünk a lényegre! Meg kell találnod Krist! – Michael – tőle megszokottan – bunkó volt Tommal. Mintha ő tehetne arról, hogy Kristent elrabolták. Ahelyett, hogy magát okolná. Jogosan.

-         Na ide figyelj, Michael, ha így beszélsz Tommal, most azonnal kimész azon az ajtón, és soha többé nem jössz vissza. Azzal nem segítesz, ha Tomon vezeted le a bűntudatod. – a vigyorom gúnyos volt, legalábbis annak szántam, bár a reakciójából sikerült is.

Csak hümmögni tudott. Tisztában volt azzal, ha akkor haza megy, Kristen most otthon lenne, és akár vele ölelkezhetne.

-         Szia. Ashley Greene. – nyújtotta a kezét Ash Tom felé, amit ő mosolyogva elfogadott.

-         Mintha nem tudná, hogy ki vagy. – Tay és Ash még mindig egymást szekálták.

-         Lehet, de én akkor sem vagyok olyan bunkó, hogy ne mutatkozzak be neki. – gúnyolódott az én kis hugicám.

-         Tom Melton. – rázta meg Ash kinyújtott kezét.

-         Először is tudnom kell, mi történt. Hogy mit tudtok. Rob barátom csak pár dolgot mondott, amiből nem derült ki számomra teljesen tisztán, hogy hogy esett ez a „baleset”.

-         Jól van. Akkor kezdem én. Úgyis én tudom a legkevesebbet. Nekem Tay mesélte, hogy mi történt, azt meg majd ő elmondja. Asszem én ezzel itt be is fejeztem. - letört voltam. Bár nem érdekelt annyira Kristen, inkább Ash és Tay, azért zavart, hogy csak ennyit tudtam segíteni nekik.

-         Engem Kris felhívott, amikor otthon volt. Vagyis a lépcsőn üldögélt, mert a kulcsát  a lakásban hagyta, és Michael még nem ért haza, és nem vette fel a telefont Kris-nek, mert neki fontosabb volt egy  hülye megbeszélés, mint a kedvese. – gyilkos pillantást vetett az imént említett felé, majd visszafordult Tom-hoz, hogy folytassa a történetet. -  Na mindegy. Épp beszéltünk, mikor egyszer csak felsikított, és hallottam valami zajt is, azt hiszem a telefonja esett le. Utána Kris még segítségért kiáltott, és dulakodás zaja is hallatszott. És akkor megszakadt a vonal. Nagyon megijedtem, de azért felhívtam Michael-t, gondoltam, megérdemli, hogy tudja, a barátnőjét elrabolták, de számára fontosabb volt valami barom megbeszélés. – Tay minden egyes percben, mikor Michael nevét kiejtette a száján, gyilkos pillantásokat küldött felé. Megértettem. – Oda mentem Kris-hez, de akkor már nem volt ott, csak a pulcsija, ami csupa kosz lett, és ki is szakadt. Ide hoztam, lent van a kocsiban. Akkor hívtam fel… Ashley-t…

-         Mikor felhívott itt voltam a kórházban Robbal. Miután leraktam, találkoztunk egy parkolóházban, ami közel van Kris lakásához, onnan pedig külön váltunk, és a környéken kerestük, őt és valami nyomot, hátha találunk valamit. De semmi. Aztán Rob hívott, hogy menjünk vissza hozzá, mert jössz, és itt vagyunk. – beszéd közben Ash hangja többször is megcsuklott: alig tudott beszélni.

-         Michael?

-         Engem még délután hívott fel, hogy mikor érek haza aznap, de akkor épp egy nagyon fontos megbeszélésen voltam, amint azt már elmondtam, vagy százszor, és nem tudtam volna haza menni. Megbeszéltük, hogy estére már otthon leszek, de nem tudtam elszakadni. Aztán hívott Taylor, hogy Kristen eltűnt, de nem tudtam eljönni, egyszerűen lehetetlen lett volna. Nagyjából ennyit tudok. – fintorgott.

-         Ez pontosan hánykor történt?

-         Olyan fél kettőkor hívott, és Tay pedig nyolc órakor? Nem tudom pontosan, de a telefonomban benne van.

-         Taylor, mikor beszéltél Kristen-nel?

-         Nyolc előtt pár perccel. Amint megszakadt a vonal, rögtön hívtam Michael-t.

-         Ezek szerint Kristen olyan háromnegyed nyolckor tűnt el, a lakásának a lépcsőházából.

-         Igen.

-         Nem tudja valaki, a lépcsőházban van kamera?

-         Van. – úgy tűnt Michael segíteni akart, de nem ment azzal túl sokra, hogy megmondta, van kamera.

-         Rendben. Ti maradjatok itt, senki ne menjen sehova. Én elmegyek Kristen lakására, megnézem a videót, bemegyek a lakásba, körülnézek, és jövök vissza. De maradjatok itt. Komolyan!

-         Kössz, Tom. – tényleg hálás voltam neki. Elég befolyásos, szóval valószínűleg bármit el tud intézni. Annyira reméltem, hogy megtalálja Kristen-t, persze csak Ashley miatt, hogy alig tudtam figyelni rá, míg beszélgettünk. A szívem sebesen vert, talán túl gyorsan is. Felnéztem rá, mélyen a szemébe néztem, és nem tudom mit látott ott, de meglepődve kilépett az ajtón…

Tom Melton szemszöge

Mikor kiértem a kórházból, beültem a járőr kocsiba, és elindultam Kristen Stewart lakása felé. Persze Robot kiskora óta ismerem, egy általánosba jártunk, a legjobb haverok voltunk, de mégis nehéz hozzászokni, hogy világhírű színész lett.

Ami a szemében volt. Az az aggódás Krsiten iránt. Még sosem láttam ilyennek. Mintha… nem, az nem lehet. Mindegy is.

Most arra kell koncentrálnom, hogy minél előbb megtaláljam Kristen-t. Vele még sosem találkoztam élőben, de biztos kedves. Bár Rob előszeretettel szidta nekem, bármikor csak találkoztunk, vagy beszéltünk. Mégis… Kristen olyan kis ártatlannak tűnt. De most nem ez a fontos.

Mikor odaértem a ház elé, bekapcsoltam a szirénát, és ott hagytam az utca közepén. A portán beszéltem az úrral, és rögtön le is játszotta nekem a felvételt, amire szükségem volt.

Odatekertük, ahol Krsiten-t elrabolták. Tisztán látszott, ahogy jön egy fekete ruhás ember, símaszkban, és a dulakodás is kivehető volt. Borzalmas volt látni. Elkértem a kazettát, majd megkértem a portást, hogy engedjen be Kristen lakásába.

A lépcsőházban találtam egy kisebb vér foltot, amiből rögtön vettem is mintát, és elpakoltam, hogy megnézzék, Kristené-e vagy sem. Az ajtón nem látszott, hogy feltörték volna, szóval egyértelmű, hogy Kristen volt a cél. Bent semmi különös nem volt. A szép lakás teljesen tiszta volt, minden a helyén, semmi szembe tűnő nem volt. Gyorsan végeztünk, közben felhívtam Garcia-t, hogy küldjenek ki egy csapat helyszínelőt. Persze csak titkosan.

Rob-nak igaza volt, jobb, ha a sajtó nem tudja meg. A portást is titoktartásra eskettem, és nem tűnt olyannak, aki elpletykálná valakinek.

Elköszöntem a portástól, majd beültem a kocsiba, és visszahajtottam a kórházba…

Robert Pattinson szemszöge

Miután Tom elment, nem bírtuk ki, hogy ne kapjunk össze.

-         Annyira undorító ez az egész. – halkan mondtam, de természetesen mindenki meghallotta, és felém kapta a fejét.

-         Mi, Rob? – Ash odajött hozzám, lefeküdt mellém, odabújt hozzám. Inkább nekem kellett megnyugtatnom őt, mint neki engem.

-         Hogy Kristen-t elrabolták, és ha esetleg Michael időben hazaér, és fontosabb neki a barátnője, mint valami hülye megbeszélés, akkor ez nem is történik meg. – gyilkos pillantást lövelltem felé, és mikor felnézett rám ő is hasonlóan nézett engem.

-         Na ide figyelj, neked ehhez semmi közöd, tudtommal ki nem állhatjátok egymást Kristen-nel, szóval mi lenne, ha nem játszanád el, hogy érdekel, mi van vele.

-         Igenis érdekel. Lehet, hogy nem kedvelem, nem bírom, de attól még ő is ember, és aggódom miatta. Ráadásul a húgom legjobb barátnője!!! – kiabáltam.

Ash mellettem sírt, az arca nem is látszott, a vállamba fúrta, és némán próbált sírdogálni. A haját simogattam, és próbáltam megnyugtatni – sikertelenül.

-         Oh, persze. És higgyem is el. – fújtatott.

Hirtelen kinyílt az ajtó és Tom lépett be rajta, kezében egy DVD tokkal.

-         Szerbusztok. Megvan a felvétel. – mutatta fel a kezében lévő lapos dobozt.

Az arca meggyötört volt, úgy tűnt, mintha nem akarná lejátszani a videót. Már csak ezért is látni akartam.

-         Mutasd! – ráparancsoltam, és odament a szobámban lévő TV-hez, és berakta a felvételt.

Odatekert, ahol Kristen volt. Először még csak az látszott, ahogy telefonon beszélget, utána pedig ahogy ott ül, és vár. Ashley agyon szorongatta a kezem, annyira félt, hogy mi fog történni. Később rájöttem, hogy volt rá oka.

A következő képkockák borzalmasak voltak. Kristen megint csak telefonon beszélt, ezzel még nem is lenne semmi gond, azonban a következő pillanatban megjelent egy fekete ruhás, sí maszkos alak, és Kristennek rohant. Felkapta, ütötte, verte, még egy kis vér is csorgott Kristen arcáról, ahol megsértette magát egy ütés közben. Ashley könnyei miatt már úszómedencében feküdtünk, legalábbis olyan érzés volt. Majdnem én is sírtam. Nem szeretem Kristent, még egy kicsit se, de azt, amit a felvételen láttunk, még a legnagyobb ellenségemnek se kívánnám. Borzalmas.

Kristen próbált ellenkezni, de végül tehetetlenségében elvitte az a fazon.

Megcsörrent a telefonom, és kis idő után, míg az éjjeli szekrényen kutakodtam, megtaláltam, és egy kis hezitálás után felvettem. Ismeretlen szám.

-         Hallo.

-         Robert?

-         Igen, ki az? Ki keres? – a hang el volt torzítva, pont ezért is döntöttem úgy, hogy kihangosítom, hogy mindenki hallhassa.

-         Nem ismersz. De én ismerlek. Ha élve akarod látni a drágalátos barátnődet, akkor mihamarabb veszel egy eljegyzési gyűrűt, mert összeházasodunk… - a vonal megszakadt, és rájöttem, a támadó csak egy nő lehetett. Az egyik rajongóm…