Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokára jött a következő fejezet, de nem volt időm írni. Remélem azért még megmaradtak az olvasóim, és tetszeni fog ez a fejezet is!:) Puszi: Toti
5. fejezet
Georgia kérdése a szívemig hatolt. Úgy éreztem, most megfogott, nem tudtam volna mit mondani, ha nem látom meg magammal szemmel Ashley mosolygó arcát. Ahogy bátorít. Irtózatosan szerettem drága barátnőm!
- Nos, Georgia, tudod pont aznap este hoztuk a világ tudomására, hogy együtt vagyunk, és elmentünk ezt megünnepelni egy kis bárba. És azért nem voltam éppen vele, mert akkor vitt haza. Mármint előtte. – legalábbis nagyon reméltem hogy így volt, mert a sok piától nem emlékeztem semmire. Rámosolyogtam Georgiára, ami mindenki más számára egy kedves, ártatlan mosolynak tűnhetett, de én tudtam, láttam Georgia szeméből, hogy tudja hogy legszívesebben megölném.
Hogy jön ő ahhoz, hogy számon kérjen?! Engem?
- Áh. Értem. És, hogy jöttetek össze? Mikor volt az a pillanat, amikor úgy érezted, ő álmaid férfija.
Erre muszáj volt elnevetnem magam. Még hogy Rob lenne álmaim férfija.
- Pontosan nem tudnám megmondani. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már teljesen odavagyok érte.
- Taylor, te ebből észrevettél bármit is?
- Hát persze. Az első film forgatásának a kezdetétől lehetet látni, hogy izzik közöttük a levegő. Én nagyon örülök neki, hogy végre tényleg összejöttek. – vigyorgott 1000 Wattos mosolyával.
Nem tudtam, hogy ezt most komolyan így gondolja – amit elég nagy képtelenségnek gondolok – vagy George beavatta.
- És mi van Michael-lel?
- Semmi különös. Már jó ideje ellaposodott a kapcsolatunk. Nagyon keveset voltunk együtt, és igazság szerint sokat veszekedtünk. A legborzalmasabb az volt, amikor Robert miatt féltékenykedett, pedig akkor még nem is éreztem iránta semmit.
- Biztos? Nem lehetséges, hogy mélyen, legbelül már akkor is vonzódtál Rob iránt és ezt vette észre Michael?
Eleinte kedves nőnek tartottam ezt a Georgia-t, de most már nagyon nagyon tenyérbe mászó képe lett. Hogy tehet fel ilyen kérdéseket?! Nem a filmről kéne kérdezősködnie?
- Nem, Georgia, nem. Hidd el, akkor még nagyon nem kedveltem. Annyira arrogánsnak, és sznobnak találtam. Egy egoista bunkónak, aki csak tárgyként tekint a csajokra, még ha az egész világ azt is hiszi, hogy a drága Rob egy úriember és hogy annyira visszahúzódó.
Nem volt nehéz leírnom, hogy mit éreztem Rob iránt „akkoriban”, mivel még most is ugyanezt éreztem. Csak reméltem, hogy a csúcs szuper kórházi szobájában épp ezt az interjút nézi a tv-ben.
- Értem. Huh. Ez nagyon energia dús kis jellemzés volt.
- Taylor, most téged kérdezlek. – fordult oda Tay-hez, és innentől kezdve engem nem nagyon érdekelt, hogy mit beszélgetnek. Elvesztem a gondolataimban.
George-ra pillantottam aki egész végig minket nézett. Most Tay-t figyelte, hogy megfelelő válaszokat tett. Amikor egy másodpercre rám pillantott, láttam rajta, hogy meg van elégedve velem, és a megbeszélt kis monológunkkal.
Ashley nem foglalkozott Tay-yel, csak engem figyelt, és mosolygott. Igazság szerinte ahogy észrevettem Ashley nem nagyon jön ki Taylor-ral , de ami azt jelenti, Robbal sem nagyon. Mondjuk ez utóbbi nem nagyon lepett meg. Tay-jel már nagyon nagyon sokszor próbáltam őket összehozni, egy hullámra terelni, de sose sikerült.
A gondolataim más irányba terelődtek: Michael-re. Most annyira mellette lettem volna. Az ölelésébe bújni, a szemébe nézni, csak vele lenni. Reméltem, ha nézi, akkor nem érti félre azokat a „magyarázatokat”, amiket a szakításunkra mondtam. Mert egyáltalán nem gondoltam így. Sőt, Michael mindig megvédett Robbal szemben. Legyen szó akármiről. El döntöttem, hogy a félreértéseket elkerülve, a forgatás után rögtön felhívom. Egy olyan helyről, ahol senki nem hallja…
- Kristen. Kristen!
- Hm. Tessék? – amint meghallottam Georgia hangját, rögtön tudtam, hogy elbambultam.
- Minden rendben?
Nem tudtam, mit válaszoljak erre. Aztán pörgött az agyam, és kitaláltam valamit.
- Oh. Igen. Hát persze. Nagyon sajnálom, csak nem tudok idefigyelni, mikor Rob ott fekszik a kórházban, és én nem lehetek mellette. – egy irtózatosan fájdalmas arc maszkját öltöttem magamra.
Egy pillanatra láttam átsuhanni Georgia arcán a harag lángját. Tudtam. Tudtam, hogy ha képes lenne rá, a szemével ölne meg. Itt, a kamerák előtt. Élő műsorban. De hát nem tudta megtenni.
- Annyira sajnálom.
- Öhm. Kérdeztél esetleg valamit?
- Csak annyit, hogy mit szólsz Tay új barátnőjéről, Taylor Swiftről?
- Oh, szerintem igazán összeillenek. Nagyon aranyosak együtt. Tay jól választott. – mondtam, majd Tay-re mosolyogtam.
- Egyet értek. Már csak egy utolsó kérdés. – mondta, és ördögi vigyor terült szét az arcán. – Téged nem zavar, hogy Emilie, Rob állítólagos volt barátnője, most épp Robbal van a kórházban?
Ezt nem hittem volna. George-ra pillantva láttam rajta a düh ördögi fényét, ahogyan szinte széttépné Robot, ha nem lenne annyira fontos. Vagyis inkább, ha nem lenne egy arany tojást tojó tyúk. Nagyjából bennem is ez forrongott. Csak nem amiatt, hogy ezt Georgia vagy bárki más megtudta. Hanem azért mert ez igazságtalan. Ő bezzeg nyugodtan lehet a drága kis ribijével, de én nem mutatkozhatok Michael-lel.
- Nem, egyáltalán nem zavar. Gondolom, csak Emilie próbálja visszakönyörögni magát Robhoz. Tudod, Georgia, én bízom Robertben, lévén, hogy szeret. És én is őt. – jelentettem ki.
Georgia meglepett arca, mindent megért. Boldog voltam. Képzeletben megveregettem a vállam, hogy ilyen ügyes voltam, és úgy láttam George is hasonlóan érzett.
- Értem. Látom biztos vagy a dolgodban.
- De még mennyire. – válaszoltam egy kissé undokan. De ez most cseppet sem zavart, egyszerűen csak kiélveztem minden egyes pillanatát, ahogy Georgia szinte forr a dühében…
- Nos, köszönöm nektek. Sok sikert az új filmhez. – jelentette ki, mikor a filmről tulajdonképpen nem is esett szó. – Ez volt mára az esti őrület Georgia-val. Holnap különleges vendégeket várunk ide. Remélem, akkor is velünk tartanak. – mondta ezt már a kamerába, a nézőkhöz intézve…
