3. fejezet

Sziasztok!
Tudom, hogy az előző rész nem volt olyan jó, de sajnos muszáj volt beraknom, mert ebből következnek a dolgok, a további fejezetekben. Remélem ez már jobban fog tetszeni mindenkinek. Puszi: Toti

3.fejezet

-Kristen… - azt hittem rosszuk hallok, amikor másodszor is kimondta a nevemet.

Azt hittem, hogy valami baja van. Mármint úgy, hogy tényleg rosszul van. Napszúrást kapott, vagy megbolondult, vagy valami. Aztán mozgolódni kezdett, ébredezett. Szóltam egy orvosnak, hogy jöjjön és nézze meg, de annyit mondott – kérdezés nélkül – hogy semmi baja, csak nem sokára fel fog majd ébredni.

És fel is ébredt. Pár perc múlva. Úgy tűnt jól van, de mikor meglátott, a szeme teljesen idegenné vált.

- Kristen? Mit keresel te itt? Hol van Emilie? – kérdezte, majd a szobája minden egyes szegletét végig kémlelte, hátha megtalálja Emilie-t.

- Mi? Honnan a szarból tudjam, hogy hol van a kis kurvád??? – annyira ideges voltam.

- Na ide figyelj, nem beszélhetsz így róla! Megértetted? Így is a te hibád, hogy itt vagyok!

- Már miért lenne az én hibám?

- Talán azért, mert ha nem ittad volna le magad, akkor nem kellett volna haza vinnelek, és akkor nem kerültem volna be a dugóba, mert másik irányba mentem volna!

- Várj! Te emlékszel, hogy mi történt veled? – ez megdöbbentett. Mármint, hogy emlékszik mindenre, ami aznap este történt. Nekem is nehezemre esett feleleveníteni a dolgokat, ő pedig rögtön tudta.

- Persze hogy emlékszem! Most pedig inkább menj innen, a végén még jobban beteg leszek tőled! – mondta undokan.

- Komolyan azt hiszed, hogy itt szívesen vagyok itt veled??? Egyszerűen csak megállítottak a zsaruk, és a nő észrevett, és látta hogy zavart vagyok – teljesen más dolog miatt – és azt hitte, hogy azért, mert hogy te itt vagy. És egészen idáig kísértek. Jobb, mint hogy fizessek azért, mert áthajtottam egy piros lámpán. Pff. Hogy én fizessek azért, mert vezetek??? Ez kész őrültség! És nem tudtam volna mit mondani, a nő szerintem tuti rajongó volt.

- Oh. Hát ez nagyon érdekes… Akkor is takarodj innen!!!

- Rendben. Nem kell kérned!

- Úgy tűnik mégis.

- Nyugalom. Már itt sem vagyok. Na cső.

Úgy viharoztam ki az ajtón, mint egy tornádó. A zsaruk még mindig itt ültek, „Mr.Rob” szobája előtt. Nem értették mi történt velem, hogy ilyen feszült vagyok, de most nem érdekelt. Csak elakartam tűnni innen.

Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy mit érzek Robert Pattinson iránt – tiszta gyűlöletet. Semmi mást, csak undort, gyűlöletet,  és megvetést.

Eljött az a pillanat, amikor elmentem Ashley-hez. Felhívtam, és megbeszéltem vele, hogy megyek. Természetesen egyáltalán nem zavarta, nem is gondoltam, hogy zavarná, de azért úgy illett, hogy előbb felhívjam. Még a liftben álltam, de csak úgy őrjöngtem.

Mekkora egy hülye voltam. Teljesen félreértettem az érzéseimet, gyűlölöm Robot. Egyszerűen gyűlölöm, és soha nem fogom, soha megszeretni. Ez teljesen biztos.

Amint leértem a parkolóba, beültem a kocsimba, és most tényleg gyorsan száguldoztam Ashley egyébként gyönyörű lakása felé. Nem tudtam másra gondolni út közben sem, csak a  dühömre. Hogy lehettem ekkora egy idióta?  Lehetséges, hogy én tényleg megbolondultam pár órára.

A kormányt markoltam, szinte mindenkire rádudáltam, akár ok nélkül is. Ideges voltam. Mikor végre megérkeztem Ashley-hez, felcsöngettem a kapubejárónál.

Azonnal beengedett.

A ház ahol lakott nagyon nagy volt, ő és egy másik nő lakott benne, de mindkettőjüknek elég nagy volt a lakrésze. A kertben volt egy nagy medence, pázsit, egy külön kis házacskában szauna és jacuzzi is. Maga a ház kétszintű volt, amolyan ikerház, de nagyon modern, olyan kockaház. Ashley házának a berendezése szintén a mai stílust követte, igazából nagyon divatos egy csajszi volt a barátnőm.

- Szia Ashley! Annyira örülök, hogy látlak. – rögtön megöleltem az ajtóban. A karjaiba estem, majdnem el is dőltünk, de aztán sikerült találnunk valamit, amiben megkapaszkodtunk.

- Szia. Én is örülök. Gyere be. – mondta majd becsukta mögöttem az ajtót. A nappali felé kísért, majd leültetett. – Hozzak neked valamit? Egy üdítő jéggel?

- Igen, az jól esne, köszönöm.

- Máris hozom.

Miután behozta nekem a pohár kólát, leült mellém a kanapéra, rátette a kezét az enyéimre, és mélyen a szemembe nézett.

- Mi van veled? Nagyon szarul nézel ki…

- Nem tudom hallottad-e, George mit kényszerített ránk…

- Hallottam. Hogy játszátok el, hogy összejöttetek.

- Igen. Nos, egész jól is ment, mert ugye egyikünk se érez semmit a másik iránt, gyűlölet mellett. Csakhogy tegnap elmentünk egy étterembe, és ittunk egy kicsit. Én nem is kicsit. Aztán nem tudom mi történt, csak annyira emlékszem, hogy reggel otthon ébredtem, és ebből következtetek arra, hogy ő hozott haza. Mármint Rob. Aztán nagyon nagyon másnapos voltam, és bevettem egy gyógyszert, aztán kapcsolgatni kezdtem a konyhában a tv-t. És akkor bejött Rob képe, és mondták, hogy balesetet szenvedett. Én meg totál megijedtem. Nem tudtam mit érzek, és azonnal elindultam a kórházba. De aztán meggondoltam magam, és hozzád akartam jönni, de aztán megint irányt váltottam, és vásárolni akartam. De megállítottak a zsaruk, és azt hitték, hogy épp a kórházba megyek, és ezért vagyok ilyen feszült. És eldöntötték, hogy a kórházig kísérnek, sőt a szobájáig kísértek. Akkor még aludt. Aztán álmában, vagy nem tudom, szóval az én nevemet mondta, és annyira megörültem, aztán megint mondta, aztán felébredt és Emilie-t azt a kis kurvát kereste, és akkor elkezdett velem üvöltözni, és én is vele, és ismét, örökre megutáltam. – a végére már sírtam, nem azért mert sajnáltam, hanem azért mert annyira hülye voltam, hogy aggódtam érte.

- Jaj, kicsikém, ne aggódj. Tudod, jól, hogy Rob mekkora egy bunkó állat. Szóval ne aggódj. – mondta, majd átkarolt és vigasztalni kezdett.

- De miért aggódtam érte???

- Nem tudom, de biztos nem nagy dolog. Emiatt most ne aggódj. Nincs semmi gond.

- Rendben.

A zsebemben remegni kezdett a mobilom. Megnéztem a kijelzőt, és Michael volt az.

- Michael az.

- Vedd fel nyugodtan. Én addig hozok egy kis harapnivalót.

- Halló.

- Szia, kicsim. Hogy vagy? Ott vagy Ashley-nél?

- Szia, drágám. Jól köszönöm, igen itt vagyok nála. Mindjárt eszünk.

- Remek. Be kell ugranom az ügynökségre, délután majd jövök.

- Rendben. Szia.

- Szia. Oh, és Kristen..

- Igen?

- Szeretlek.

- Én is. – mondtam, majd leraktam.

Megbizonyosodtam róla, hogy Michael-t szeretem. Robot pedig teljes szívemből utálom…

 Ashley háza hátulról. 

Szóval remélem hogy mindenkinek tetszett. Kérek szépen komikat!!!:) Pusszancs: Toti